Igen, állatvédő vagyok. Igen, kopasz vagyok, és nagydarab, féljen mindenki, aki nem tiszteli az állatokat. Lajos vagyok, 120 kiló, 2 méter, és egy menhelyen dolgozok. Beverem az orrod, ha nem tetszik.
Az ÉN 2010. április 19-edikém a következőképpen néz ki: ülök az állat-hotelban, persze én vagyok a főpápa, az állatok nagykövete, és hozzám jönnek, ha valami baj van az emberekkel. Meg azért is, mert nálam király a kaja és a szállás, a hotel kertjében pedig egyetlen elmebeteg faszkalap sem akarja kocsi után kötni őket, vagy nyáron tűző napon kinthagyni a lezárt és beriasztott verdában, de még csak mozgó autóból sem dobják ki őket egy koszos zsákban. Szeretnek, mert hagyom őke élni, és minél természetközelibb életet próbálok biztosítani nekik. Néha igazán meg szeretném simogatni őket, de ez az ember saját szokása, amivel nem tiszteli az állatokat, lekezelő és lealacsonyító velük szemben ez a viselkedés. Tehát nem simogatom őket.
A hotelt nem egy épített szállónak kell elképzelni, hanem egy barlangnak, hatalmas hozzá tartozó természetes tereppel, kifutóval, kerttel, kis tóval, kis erdővel, kis mindennel. Potom 93 km2 a területe, igaz, le kellett pucolni hozzá az országot, de nem kár a lakóiért, végülis csak emberek voltak, már akit lehetett annak hívni, és nem dobált szét mindenféle mocskos káros műanyag palackot meg cigicsikket, csipszes zacskót, szaros alsógatyát. Sokáig tartott, amíg az egész kócerájt eldózeroltam, amit nem lehetett, azt néhány adag plasztikkal meg c4-gyel lebontottam, az anyagokat eladtam e-bay-en a környező országokba útalkatrésznek meg építőanyagnak, abból csináltam ezt a fain kis szállót magamnak és barátaimnak. Itt végre kussban és békében foglalkozhatok azzal, ami igazán fontos: a természettel. De megyek, éppen most érkezett a szomszédos ausztriából (nem érdemli meg a nagy betűt egy olyan ország, ahol így bánnak az állatállománnyal) egy pingvin család, itt lesznek egy darabig a barlang mélyén - ott jó idő van nekik - de csak addig, amíg nem tudom megszervezni a hazaútjukat. Szerencsétlenek, ezekkel is jól kibabrált a természet, madarak oszt mégsem repülnek. Annyi idő alatt, amennyi alatt idetotyogtak, már rég otthon lehetnének, repülve.
Ha további emberi jövősztorik kellenek, nézd meg őket is: http://ajovoemlekei.blog.hu.
